Nyolcadik fejezet

A gépet én vezettem, Ooryl a másodpilóta helyén ült. Aktiváltam a Lambda-osztályú komp leszállófényeit, aztán az orrát lejjebb engedve belevittem a hajónkat a Yavin-4 légkörébe. Az éjszakai oldalról léptünk be - a rendszer középpontjában álló csillaggal átellenes oldalon -, de ereszkedés közben hamar átértünk a nappali oldalra, amely a hold bolygója felé nézett, és a gázóriásról elég fény verődött vissza ahhoz, hogy a szememre hagyatkozva is tájékozódhassam a végső megközelítés során.

A fejemet kissé oldalra mozdítva a gandra pillantottam, és odaszóltam neki:

- Köszönöm, hogy megengedted, hogy én hozzam le a gépet.

- Úgy sejtem, nem nagyon fogsz röpködni, amíg itt leszel - felelte Ooryl, és mosolyra húzta a száj szervét.

- Hát igen - dörmögtem. - Füttyös nem úszott a boldogságban, mikor megtudta, hogy a Coruscanton kell maradnia, de Skywalker mester szeretné kiiktatni a zavaró tényezőket. Ebben alighanem igaza is van. Amúgy sem lenne sok időm arra, hogy repüljek. Füttyősnek meg éppen elég dolga lesz, mialatt átnézni az Invidekről szóló összes jelentést, és készít egy elemzést az aktivitásukról.

- Ooryl gondoskodni fog arról, hogy Füttyös elvégezze a feladatot - jelentette ki határozottan Ooryl.

- Előre is köszönöm.

A következő pillanatban a botkormány rezegni kezdett, csalhatatlan jeleként annak, hogy elértük az atmoszféra felső rétegeinek légörvényeit. A buja őserdővel borított hold magas páratartalmú levegője a leírások szerint viszonylag nyugodt volt, leszámítva a napkelte és a napnyugta idejét, amikor is a lehűlés és a felmelegedés éreztették hatásukat. Ennek ellenére folyamatosan ellenőriztem a műszereket, mialatt átsüvítettünk a vékony felhőtakarón.

Luke Skywalker hirtelen felbukkant mellettem, és egyenesen előre mutatva megszólalt:

- Az lesz az. Erre az oldalára tegyél le minket!

- Parancsára, uram - feleltem katonásan, és jobbra pillantva megkérdeztem: - Nem óhajtja bekötni magát, uram?

- Amikor ilyen zökkenőmentesen repítesz minket? - kérdezte mosolyogva Luke, és megveregette a vállamat. - De azért szívesen megteszem, ha ettől jobban érzed magad.

- Nincs okunk több változót vinni az egyenletbe, mint amennyire valóban szükségünk van - jelentettem ki, azzal visszavettem a tolóerőt, energiát adtam a lebegtető-hajtóműnek, és odaszóltam a gand - nak: - Készülj fel, Ooryl! A jelzésemre húzd be a szárnyakat, és engedd ki a leszállótalpakat!

- Parancsára, uram! - hadarta Ooryl, azzal előredőlt, és a megfelelő kapcsolókra tette az ujjait.

Figyelemmel követtem a magasságmérő fénytűinek lassú forgását, és kissé feljebb húztam az orrot, hogy laposabb siklópályát kövessek. Az őserdő sűrű lombtömege fentről nézve tarkabarka szőnyegnek tűnt, amelyből helyenként egy-egy gigászi fa meredt fel. Messze előttünk a Nagyszentély, a piramisforma kőépítmény furcsán idegen teremtménynek hatott a zöld rengetegben. Számtalan felvételt láttam már erről az épületről; először a birodalmi holohíradókban, később pedig a győztes lázadókról szóló, történelmi tárgyú adásokban. Már a háromdimenziós képsorokon is lenyűgözőnek látszott, de valósnak sosem, és fenségességét sem lehetett jól érzékelni.

- Jelzés! - kurjantottam, mire Ooryl „fel” állásba váltotta a szárnyakat, én pedig tíz százalékra vettem vissza a tolóerőt, illetve felizzítottam a lebegtetőtekercseket tápláló hajtóművet. A komp egyre lassulva szállt közvetlenül a fák csúcsa felett, majd néhány másodperccel később megláttuk a Nagyszentély keleti oldalán elterülő leszállózónát.

Az építmény alapjának közelében húsz-huszonöt karbantartó ácsorgott, ők készítették elő a templomot az új szerepére, vagyis hogy a Jedi Akadémia otthonául szolgáljon. És most, miután elvégezték a feladatukat, arra vártak, hogy Ooryl hazavigye őket. Luke még indulás előtt elmondta, hogy egyelőre mindössze négyen leszünk a Yavinon - ő maga, én, és még két újonc - de napokon belül még kilencen csatlakoznak hozzánk, így az Akadémia első évfolyama pontosan tizenkét főből fog állni. Letettem a talajra a kompot – megint csak zökkenő nélkül majd rákacsintottam Oorylra, és megjegyeztem:

- Úgy veszem észre, egyelőre tartom a formámat. Bár az biztos, hogy hiányozni fog a repülés.

- Én Kereső vagyok, barátom. Majd segítek megtalálni az elvesztett képességeidet - válaszolta Ooryl, azzal hátrafordult ültében, és fejethajtott Luke-nak. - Feltéve, ha Skywalker mesternek nincs kifogása az ellen, hogy Qrygg megtegye. A Jedi-mester szélesen mosolyogva válaszolt: - Kimondottan örülnék, ha szükség esetén felfrissítenéd Keiran tudását. Én pedig új dolgokra fogom megtanítani.

- Ooryl megtisztelve érzi magát - közölte ünnepélyesen a gand.

- Remek, nem örülnék, ha elveszteném a repülési engedélyemet - dünnyögtem, azzal egy kapcsolót elfordítva leeresztettem a rakodó rámpát. Meleg, páradús levegő áradt be a fülkébe. Rácsaptam a biztonsági hámom kioldójára, és felálltam.

- Még egyszer köszönök mindent, Ooryl - mondtam. - Majd találkozunk, ha legközelebb jössz.

Ooryl büszke arra, hogy a barátja Jedi-lovag lesz! - jelentette ki Ooryl.

- De megmarad pilótatársának - tettem hozzá.

- És megmarad pilótatársának - ismételte a gand. Azzal Ooryl átült a pilótaülésbe, én pedig követtem Luke-ot a hátsó utastérbe. A Jedi-mester kicsivel magasabb volt nálam, de az alkattunk nagyjából megegyezett. A másik két utastársunk valósággal fölébünk tornyosult. Brakiss legalább tizenöt centivel nőtt nagyobbra, mint mi, és Kam Solusar még őt is túlszárnyalta vagy tíz centivel. Brakiss a karcsúsága és éles vonásai révén úgy festett, akár egy született arisztokrata. Ha világoskék szeme nem süllyedt volna kissé mélyre az üregébe, és nem sugárzott volna belőle örökösen az a furcsa, sejtelmes tekintet, könnyen néztem volna holmi nemesnek, aki elhagyta kényelmes fészkét, hogy részt vegyen a felkészítésen.

Kam Solusar, a másik utasunk, Brakiss tökéletes ellentétének tűnt, noha az ő rövidre vágott haja is szőke volt. Szögletes arcvonásai erőt sugalltak, és ezt a benyomást tovább erősítette az arcán, illetve állán sötétlő borosta. Széles válla és vastag izmai sejteni engedték, hogy ő lesz a csapat legnagyobb testi erővel bíró tagja, míg kissé megereszkedett bőre, illetve a homlokán húzódó ráncok arról tanúskodtak, hogy jócskán benne jár a korban, valamint, hogy eddigi élete során jó néhány nehézséggel kellett megküzdenie.

A tény, hogy máris fénykardot viselt az oldalán, azt jelenti, hogy máris több, mint aminek első pillantásra látszik. Én is magammal hoztam a nagyapám fénykardját, de egyelőre a zsákomban hagytam. Nem éreztem késztetést, hogy magamnál tartsam, jóllehet Skywalker mester határozottan állította, hogy ehhez megvan minden jogom. Én azonban úgy éreztem, hogy amíg nem tanulok meg egyet s mást, addig a fegyver csupán egy eszköz számomra, és ennél jóval többet érdemel.

Felmarkoltuk a holminkat a karbantartók által kirakott csomagok közül, és Luke vezetésével elindultunk az épület felé. A karbantartók éppen csak odaköszöntek nekünk, és máris felrohantak a fedélzetre. Mialatt a rámpa becsukódott, integettem Oorylnak, aki pillanatokkal később a levegőbe emelte a gépét. A komp a fák fölé érve körberepülte a Szentélyt, aztán egyre gyorsulva elindult keld felé, és kisvártatva eltűnt a szemünk elől.

Luke széttárta a karját - amitől fekete köpenye lecsúszott a válláról és ünnepélyes hanghordozással megszólalt:

- Köszöntelek titeket a Yavin-4-en! Íme, ez lesz az új otthonunk! Azt akartam, hogy ti hárman a többi tanítványt megelőzve érkezzetek ide, mert ti sokkal jobban értitek, hogy mire készülünk itt. A már létező tudásalapotok révén gyorsabban fogtok fejlődni, ennél fogva valószínűleg külön feladatokat fogok kérni tőletek, például hogy segítsetek más tanítványoknak. - Kam felé biccentett, és tovább beszélt: - Kam apja, Ranik Solusar hatalmas Jedi-mester volt. A társunk sokat tanult az apjától, és maga is Jedi-lovaggá vált, aztán a Birodalom beszippantotta. Egyike lett az uralkodó sötét harcosainak, de elvetette a sötét oldal tanításait.

Kam egy pillanatra összepréselte a két fogsorát, amitől az arcizmai erősen kidudorodtak, majd eléggé komoran megjegyezte:

- Skywalker mester képes volt megérinteni azokat az alapokat, amelyeket az apám fektetett le bennem. Most már őt szolgálom. Luke ekkor a másik férfire mutatott, és folytatta: Brakissről a Birodalom ügynökei derítették ki, hogy fogékony az Erőre. Felkészítették, hogy használhassa a képességeit, majd legtöbbször kémnek vetették be. Folyton azzal fenyegették, hogy kiirtják a családját, így kényszerítették engedelmességre. Azért jött közénk, hogy megtanulja, hogyan kamatoztathatja a képességeit mások javára.

Brakiss félszeg mosolyt villantott ránk, de nem szólt semmit. Luke végül felém fordult, és folytatta:

- Keiran Halcyon nagyapja Jedi volt, és a Klónháborúk idején vesztette életét. Keiran családjában erős a Jedi-hagyomány, és ő azért van itt, hogy felelevenítse. Ahogyan magatok is tapasztalhattátok, képzett és tapasztalt pilóta, és úgy hiszem, a tudása mindannyiunk számára hasznos lesz. Kam a jobbját nyújtotta felém, mire gyorsan megragadtam és megráztam, míg Brakiss-szal csak odabiccentettünk egymásnak. Skywalker mester elindult a Szentély felé, és újabb magyarázatba fogott:

- Az épület öt szintből áll, pontosabban hatból, ha a tetőn lévő megfigyelőszintet is beleszámítjuk. A legalsó, amely a föld alatt terül el, hangárként és szerelőcsarnokként szolgálta annak idején a Lázadókat. A földszint adott otthont a repülésirányításnak, illetve a lakórészlegnek. A két fenti szinten működött a lázadók parancsnoki központja és a hadműveleti irányítás. Mi leginkább ezt a kettőt fogjuk használni, de most csak néhány egyszerű számítógép, továbbá edzőtermek és egy kisebb könyvtár található odafenn. A tanítványok ott fognak lakni, és azok a helyiségek szolgálnak majd étkezőként is. A legfelső szinten van a főcsarnok, abban én fogok lakni. [Szelíden elmosolyodott, és hozzátette: - Arra gondoltam, hogy most hagyom, hadd válasszátok ki a szálláshelyeteket, aztán pihenjetek egyet. Holnap reggel folytatjuk a megbeszélést. Felemeltem a jobbomat és megszólaltam: - Lenne néhány kérdésem, ha nem bánod.

- Semmi gond, hallgatlak.

- Az Egyesített Galaktikus Idő szerint fogunk élni itt, vagy a Yavin saját ideje szerint? Tudtommal a hold kicsivel gyorsabban forog, mint a Coruscant, vagyis ha galaktikus időhöz tartjuk magunkat, eltérünk a helyi időtől.

A Jedi-mester elgondolkodott néhány pillanatra, kék szeme csillogó pontok formájában verte vissza a sárgás napfényt.

- A felkészülés során az idő eléggé viszonylagossá válik majd - felelte aztán. - Megtanítom nektek a Jedik felfrissítő módszét, úgyhogy az alvásigényetek meg fog változni. Az idő miatti aggodalom nyomást gyakorolhat a tanítványokra, azt pedig szeretném elkerülni.

- De ha nem az egységes időt követjük - kérdeztem értetlenül honnan fogjuk tudni, hogy mikor kezdődik, és mikor ér véget az őrszolgálatunk?

Luke incselkedő pillantást vetett rám, és visszakérdezett:

- Miért kellene itt bárkinek is őrködni?

A legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy ha felbukkan egy Thrawnhoz hasonló valaki, egy egész birodalmi flottával, hogy felperzselje a holdat, nem ártana, ha idejében tudnánk róla. Na persze, ebben az esetben mindenféle riadó jelzés felesleges lett volna miután nem voltak hajóink, amelyekkel elhagyhattuk volna a Yavin-4-et. így aztán tényleg nem akadtak ésszerű okaink arra, hogy őröket állítsunk, ezért azokat az érveket vettem elő, amelyeket annak idején, a KorBiz Akadémián hallottam:

- Mert az őrszolgálat segít, hogy jobban átérezzük a felelősséget, és erősíti a bajtársak egymás iránti bizalmát, hiszen egymásra vigyázunk.

- Mindez nagyon szép és nagyon jó - ismerte el bólogatva Luke, de én azt szeretném, hogy ti itt mindnyájan az Erőben bízzatok. Azzal párhuzamosan, ahogy gyarapodik a tudásotok, és mind több tapasztalatra tesztek szert, rá fogtok jönni, hogy ha veszély fenyeget, az Erő megadja nekünk mindazt az előzetes figyelmeztetést, amire szükségünk van. Tudni fogunk róla, és bőven lesz időnk reagálni.

Mintha csak azt a módszert írta volna le, amellyel az Invidek újra és újra elkerülték a csapdákat - állapítottam meg magamban, és megborzongtam. Lehetséges lenne, hogy valaki, aki kellő mélységig ismeri az Erőt, el tud rejtőzni mindenféle fajta keresőműszer elől?

- Elfogadom az érveidet, mester - válaszoltam, és fejet hajtottam Jedinek. - Akkor csak keljünk fel hajnalban, hogy megkezdjük az erőnléti edzést?

Luke széttárta a karját, és a fejét ingatva felelt:

- Azt tesztek, amit jónak láttok annak érdekében, hogy ellazuljatok, és megnyissátok magatok az Erőnek.

-Ezek szerint nem lesznek erőnléti edzések? - kérdeztem elképedten..

Kam a maga mogorva módján felnevetett, és megjegyezte: - Csalódottnak tűnsz, Keiran.

- Nem vagyok csalódott, csak kissé összezavarodtam – vágtam rá.

- Azt hiszem, kellően mozgalmasnak fogod találni a másfajta gyakokorlatokat is - válaszolta mosolyogva Luke sőt talán kimerítőnek is.

Rámutattam Kam fénykardjára, és megkérdeztem: De azért közelharckiképzés lesz, jól mondom?

- Igen, megtanultok fénykarddal vívni - felelte a mester.

- Én nem erre gondolok.

Luke felkapta a fejét, és a szemöldökét felvonva felelt:

- Hát akkor kérnék egy kicsivel bővebb magyarázatot.

Összekulcsoltam a két kezemet a hasam előtt, és belevágtam:

- A fénykard, mint azt mindannyian tudjuk, rendkívül hatékony és halálos fegyver. Viszont az apám egyszer elmesélte nekem, hogy a rendfenntartó erők tagjai közül még senki sem bánta meg, ha kábító fegyvert használt, azt viszont többen is, hogy sugárvetővel megöltek valakit. A közelharckiképzés révén elkerülhetjük a fénykard használatát abban az esetben, ha kevésbé veszedelmes módszerek is beválhatnak. Amennyiben ezen a területen is felkészülünk, több választási lehetőség áll majd rendelkezésünkre.

A Jedi-mester résnyire vonta szemét, és megkérdezte:

- Ezek védekező technikák lennének?

- Ezek harci technikák, amelyeket támadásra és védekezésre is lehet használni, pontosan úgy, mint egy fénykardot - válaszoltam, majd rántottam egyet a vállamon, és hozzáfűztem: - Csak egy ötlet volt.

Ekkor eléggé meglepődtem, mert Kam megfontoltan bólogatva megszólalt:

- Igen, az efféle kiképzés lerakná az alapokat a későbbi fénykard víváshoz.

- Rendben! - közölte Luke, a két tenyerét összecsapva. - Akkut Kam és Keiran, ti ketten állítsatok össze egy edzéstérvet! Amint készen vagytok vele, visszatérünk rá, és megvitatjuk. - A száját éppen csak látható mosolyra húzva rám nézett, és megkérdezte: - Még valami?

- Nincs más, mester.

- Ha eszetekbe jut valami, szóljatok! - mondta Luke, azzal a Templom felé intett. - Most pedig keressetek magatoknak szálláshelyet!

Mi hárman, a tanítványok, magunk mögött hagytuk a mesterünket, és mély hallgatásba merülve ballagtunk a Nagyszentély felé. Mivel a Coruscanton éltem, épp elég hatalmas építményt láttam mára de azok egyikét sem lengte körül az ősiség és az állandóság sajátos hangulata úgy, mint a Templomot. A legkevésbé sem találtam furcsának azt, hogy egy épület, amely már a Birodalom megteremtései kor is legalább ezeréves volt - egy ilyen épület nyújtott menedéket annak a mozgalomnak, amely megdöntötte a Birodalmat. Még azt is érezni véltem, hogy az építmény méltóságát sértette, hogy egy másik hely, egy városbolygó szolgál birodalmi központként, ezért a maga részéről mindent megtett, hogy hozzájáruljon a Birodalomé pusztulásához.

Hogy a birodalmiak miért nem semmisítették meg az építményt, miután a lázadók elhagyták, rejtély volt számomra, méghozzá olyan rejtély, amely érzésem szerint sosem fog kiderülni.

A karbantartók által beszerelt generátorok és lámpák jóvoltából a hatalmas hangárban nappali világosság uralkodott. A készlethalmokat leszámítva az óriási helyiség üres volt, de a levegőjében szinte még most is érezni lehetett mindazt az izgatottságot és feszültséget, amit a lázadók éreztek, amikor elindultak, hogy megsemmisítsék a Halálcsillagot. A félelem, a rémület és a szent ügybe vetett bizalom még most is áthatotta a falakat. Első ízben azóta, hogy csatlakoztam a Zsivány-osztaghoz, érzékelhettem azt, amit Wedge, Biggs és Luke éreztek, amikor szembenéztek a Halálcsillaggal. Az érzéseik rezgéseket keltettek a bensőmben, és emlékeket idéztek fel bennem: a Fekete Hold elleni utolsó küldetés, és a Thyferrán végrehajtott, Isard csapatai elleni végső támadás emlékeit.

Akkor első ízben valóban megéreztem, hogy az új Zsiványokat miféle szálak kötik össze a régebbi hősökkel. Nem tudnám megmondani, hogy hol kanyarodtam el Kamtól és Brakisstól, de valószínűleg még azelőtt, hogy ők ketten elindultak a felső szintek felé. Azon kaptam magam, hogy magányosan kóborlok a földszinten, és betévedek egy apró kamrába. A karbantartók beállítottak ide két keskeny priccset, néhány magas öltözőszekrényt, és takarókat, illetve lepedőket hajítottak az ágyak végébe. Ledobtam a zsákomat az egyik priccsre, és elmosolyodtam. Nem tudtam meghatározni, hogy miért érzem ismerősnek és otthonosnak a szűkös helyiséget, de annak éreztem.

- Sejtettem, hogy itt talállak...

Megfordultam, és azzal szembesültem, hogy Luke az ajtóban áll.

- Nem szabadna itt lennem? - érdeklődtem.

- Hidd el, ez a kamra tökéletesen megfelel neked - válaszolta a Jedi- mester a karját feltartva. - Biztosan jobban, mint a fentiek közül bármelyik. - Könnyedén intett egyet, mire az egyik szekrény fél méterrel balra siklott. - Nézz le oda, a lentről számítva harmadik tömbre.

A falhoz sétáltam és leguggoltam. Vékony moharéteg takarta azt a kőtömböt, de gond nélkül lesöpörtem. Felfedeztem a kőbe vésett írást, és mosolyogva, hangosan olvastam:

- A Birodalom vagy mi. Nincs alku. Biggs Darklighter, Wedge Antilles, Jek Porkins.

Luke részben félszeg, részben derűs mosolyra húzta a száját, és megszólalt:

- Akkoriban ők hárman tanyáztak ebben a helyiségben. Én később jöttem, és a fenti termek egyikében kaptam helyet. Este összegyűltünk itt, és mindenféle történetekkel szórakoztattuk egymást, ugyanis túl izgatottak voltunk ahhoz, hogy aludjunk. Az esélyek dacára mindannyian hittük, hogy életben maradunk. Azt hiszem, ez a véset egyfajta biztosíték volt a halál ellen a számukra. Talán úgy gondolták, hogy ha meghalnak, és ha az egész Lázadás elhal, legalább egy helyen megőrződik a nevük.

- Ám a sikeretek garantálta, hogy mindenki megismerje ezeket a neveket - állapítottam meg. - Amit itt tettetek, az több milliárd teremtmény életét változtatta meg.

Luke leeresztette mindkét kezét, a köpenye sötét árnyékokat vetett a testére.

- Szeretnék elnézést kérni a kérdezősködésért - mondtam ekkor - Te vagy a mester, én pedig azért vagyok itt, hogy tanuljak. Nem akartam tiszteletlen lenni.

- Nem voltál az. A kérdéseid teljesen jogosak, de egy olyan életen alapulnak, amelyet nem hatott át az Erő - közölte Luke, és még szélesebben mosolygott rám. - Az én mesterem, Yoda, türelmetlennek tartott engem, és úgy hitte, nem tud megtanítani semmire. Ebből a szempontból te sokkal jobb helyzetben vagy. A természetedből eredően hajlamos vagy túl sokat gondolkodni és gyanakodni, Ebből még származhatnak gondok. A gyanakvás falakat emel, és felerősíti a félelmeket. Ami megakadályozhat abban, hogy meríts az Erőből.

Bólogattam, majd a Jedi-mester szemébe nézve megszólaltam

- Noha tudom, hogy ettől talán még jobban fogsz aggódni miattam, lenne még egy kérdésem.

- Parancsolj - felelte kurtán Luke.

- Az imént említetted, hogy Kam és Brakiss már belekóstoltak a sötét oldalba - mondtam megfontoltan. - Azzal a szándékkal hoztál össze minket, hármunkat, hogy én figyeljem őket?

Luke lendületesen megrázta a fejét.

- Erről szó sincs! - jelentette ki határozottan, és bár a csuklyája sötét árnyékba borította az arcát, a szeme hirtelen sziporkázva verte vissza a lámpa fényét. - Az uralkodó visszatérésének idején én is jártam a sötét oldalon. Különféle okok miatt tettem, amelyek egy része ésszerűnek tűnt akkoriban, és amelyeknek egy része mind a mai napig nehézségeket okoz nekem. Ami ennél is fontosabb, a húgom és a barátaim szeretete visszarántott. Visszatérített a világos oldalra. Még a sötét oldal legelvetemültebb áldozatát is vissza lehet, téríteni. Azzal, hogy hátat fordítottak a gonosznak, Brakiss és Kam máris megkezdték utazásukat a világos oldal felé. Én pedig segíteni akarok nekik, hogy be tudják fejezni ezt az utazást. Szakíts a gyanakvással, Keiran! Ne gondolkozz, erezz! Nem az a feladatod, hogy figyelj rájuk, hanem hogy tanulj tőlük. - Egyre élesebb hangon beszélt, és a szavai mintha átdübörögtek volna rajtam. - Egyszer te is el fogsz érkezni egy pontra, amikor a sötét oldal megszólít téged. Rendkívül csábító, és mindent felajánl, főleg azt, hogy csekély erőfeszítések révén is elérheted a céljaidat. Tanulj mindabból, amit a társaid elszenvedtek, hogy az erejük a te erőd legyen, amikor szembenézel ezzel a próbával.

- Megértettem, mester - válaszoltam lassan, megfontoltan bólogatva.

- Helyes. Aludj jól, Keiran Halcyon - mondta a Jedi-mester, és arca felderült. - Amivel szembekerülsz majd a közeljövőben, talán nem tűnik olyan fontosnak, mint a Halálcsillag megsemmisítése de biztosíthatlak, hogy valójában ugyanolyan fontos.